Céges portréfotósként annyiszor hallottam már, a „rólam nem lehet jó képet csinálni” mondatot, hogy ha minden alkalommal kaptam volna egy ezrest, már milliomos lennék. Rengetegen utálják, ha fényképezik őket, és komoly szorongással nézik vissza a róluk készült képeket. Vajon tényleg ennyire kevés fotogén ember van, vagy más okozza a problémát?
Zavarban a kamera előtt
Kevés ember tud magabiztosan, otthonosan mozogni a fényképezőgép előtt, és még kevesebben képesek elégedetten szemlélni az elkészült fotókat. Még azok közül is, akik ráveszik magukat, hogy eljöjjenek például hozzánk, és megpróbálnak profi képeket készíttetni magukról, jó néhányan elmondják, hogy szörnyen zavarban vannak, nem szeretik, ha fotózzák őket. Ugyanezen okból pedig sokan el se jönnek egy ilyen fotózásra.
Legtöbbször azt kapjuk válaszként a „miért” kérdésre, hogy mert róla nem szoktak jó fotók készülni, képtelen normális fejet vágni, valahogy mindig természetellenes lesz az eredmény. Olyan, mintha nem is magát látná a képen.
Szögezzük le az elején: ez tök oké. Mármint hogy zavarban vagy, és utálod ha fotóznak.
Ha hiszed ha nem, az emberek 5%-a mondja nekünk azt, hogy ezzel neki nincs baja, és 95 azt, hogy utálja. A problémáddal tehát nem vagy egyedül.
Nézzünk a mélyére: nem az igazságot látod a tükörben
Ha eddig azt gondoltad, hogy Te reálisan látod saját magadat, és tisztában vagy vele, hogy nézel ki, ki kell ábrándítsunk: tévedsz! Persze, nyilván láttad már magad tükörben, alapvetően tudod, hogy hogyan nézel ki, milyen színű a hajad, a szemed, milyen a bőröd állapota, tónusa. Csakhogy a tükörben viszonylag hasonló szögből látod magad minden egyes alkalommal.
Megtanulod, hogy nézel ki szemből, esetleg picit oldalra fordítva a fejedet, ezekben a pozíciókban (akár önkéntelenül is) kifejleszted azt az arckifejezést, beállást, ami a legkevésbé láttatja a negatívnak vélt külső tulajdonságaidat. Amikor fényképeznek, automatikusan ugyanezeket az arckifejezéseket, pózokat igyekszel felvenni, az eredmény pedig teljes katasztrófa.
Ennek az az oka, hogy a kép jó eséllyel más szögből készül, és ez már nem ugyanúgy fog téged mutatni. Olyan oldaladról is fotózhatunk, amiben te sosem látod magad, ezért nagyon frucsának hat számodra a látvány. Mások ugyanakkor a mindennapokban így ismernek téged, ezért nekik teljesen természetes a fotó.
A hibáink mániákus eltüntetése
Valószínűleg a különböző filtereknek, az elkészült képek utólagos babrálásának köszönhetjük, hogy mostanra gyakorlatilag csak azt a képet vagyunk képesek elfogadni magunkról, amin szebbek vagyunk, mint a valóságban. Lehetőleg sokkal szebbek. Se anyajegy, se pattanás, se ránc, olyan a bőrünk, mint a babapopsi. Nincs fakó bőr vagy fénytelen haj, nem látszik a fölösleg csípőtájékon, nincsenek táskák a szemünk alatt.
A baj csak az, hogy ezek azok a képek, amiken valójában nem Te szerepelsz, hanem egy feljavított verziód. Valaki, aki hasonlít rád, de nem igazán Te vagy. Neked ez tetszik, mert szebbnek látod magad a valóságosnál, a környezeted viszont kissé felvonja a szemöldökét, mert ők látnak a valóságban is, és tudják, hogy nem így nézel ki.
A hibákat tehát jobb inkább elfogadni, mintsem harcolni ellenük.
A jó fotó nem az, amin hibátlannak látszol
Az a fotó, amin minden hibád láthatatlan, nem jó, hanem természetellenes. Persze nem azt akarjuk mondani, hogy akkor fölösleges bármilyen előkészület, teljesen megfelelnek a random képek, mert azok legalább valóságosak.
Úgy is lehet Téged előnyösen ábrázolni, hogy közben azért felismerhető és természetes maradsz a képen. Lehet játszani a beállítással, a megvilágítással, a szöggel, amiből készül a kép. A szem alatti táskák például kevésbé látszanak, ha nem fentről jön a fény, nem nézel ki tokásnak, ha nem alulról és szemből fotózunk, és az sem bűn, ha úgy fordulsz, hogy az az utálatos forgó ne látszódjon.
De az már nem szerencsés, ha nem mosolyogsz, nehogy ráncosnak tűnj, vagy ha görcsös testhelyzetekbe kényszeríted magad, hogy vékonyabbnak lássanak a fotón. Csak egy feszengő, savanyú alak fog rád visszanézni, és ez az, amiért annyira utálod ezeket a képeket (is): mert erőltetettek!
A bőre annak is gyűrődik egy mosolygós képen, aki amúgy még alig 18 éves, és véletlenül sem ráncos. Ha pedig Te már nem 18 vagy, nos… a mindennapokban valószínűleg szoktál mosolyogni, és ott semmilyen filterrel nem radírozhatod le a szarkalábakat, ahogyan a pluszkilókat sem. A fotókon miért akarod ezt mindenáron megtenni?
Itt megragadnám az alkalmat, és mutatnék pár portré fotót, amit én készítettem:
Ezeken a képeken egyik szereplő sem profi modell. Gondoltad volna? 😏
Ha ők meg tudták csinálni, te miért ne tudnád?
Természetesen az eddigi rossz tapasztalataid is sokat számítanak
Ki ne emlékezne azokra a szörnyű középiskolai tablófotózásokra. Egy öreg, morcos emberke kicsavart pózokba rak minket, és mindenféle kínos dolgokat beszél, hogy mosolyt préseljen ki belőlünk. A végeredmény pedig szörnyű bájvigyor, vicsorítás, amit legszívesebben elégetnénk a pokol tüzén.
Hát igen, teljesen jogos, ha ezek miatt azt gondolod, egy céges fotózás sem lehet másként. Azonban várd csak ki a végét, nálunk egy fotózás laza, kötetlen hangulatú, ahol nincsenek erőltetett poénok és rossz fej fotósok. A rossz élményeket tehát garantáltan átírjuk benned!
A legnagyobb mértékben a fotósod számít
Természetesen ha az autódat elhozod a szerelőtől, és még mindig rossz, nem az autó a hibás. A rólunk készült jó képek sikerességében 80%-ban a fotós a felelős.
Mutatunk pár képet, hogy milyen képeket csinál egy amatőr, és milyeneket készítünk mi, profi fotósok:
Összegezve: ha önmagaddal kibékülsz, akkor a rólad készült képekkel is könnyebben ki fogsz békülni, és megállapíthatod, hogy talán mégsem minden fotó borzalmas, amin Te szerepelsz. Onnantól kezdve pedig már csak egy dolgod van: engedd el az eddigi rossz élményeidet, válaszd ki az ideális fotóst számodra, akit szakmailag jónak/hitelesnek tartasz! Hidd el, ha idáig eljutsz, már nem is utálod annyira, ha fényképeznek 😊
Megmutathatjuk Neked, milyen vagy egy igazán jó képen? Ha kíváncsi vagy rá, kérj tőlünk árajánlatot céges portréfotózásra!